Réka szüléstörténete 2019.11.16.

Annyira köszönöm minden friss anyukának, aki bokros anyai teendői közt időt szakít rá, hogy megírja nekem a szüléstörténetét, tapasztalatait, és megengedi, hogy megosszam azt a még szülés előtt álló kismamákkal, hogy segítse őket felkészülni a szülésre, és inspirálja őket. Köszönöm most Rékának, tündéri mosolygós-békés AUM-os kismama jógás, párjával Komplex szülésfelkészítőt végzett kismamámnak, akitől ebben a percben kaptam a beszámolót, és már meg is érkezett az engedély, hogy megosszam veletek a levelét és a bájos babafotókat :) Réka szintén nagyon ügyes volt már elsőre, gyakorlatilag 5 óra alatt világra hozta kisfiát, ami majdnem a fele a standard 9 órás első-babás vajúdásnak. Utána voltak kis gondok a szopival, de Réka azt is megoldotta. Ezúton üzenem minden kismamámnak, amit a szülésfelkészítőn is mindig elmondok: nyugodtan keressetek szoptatási problémákkal vagy engem, vagy hívjatok egy szoptatási tanácsadót, ne várjatok, ne küzdjetek egyedül :) Íme Réka levele:

"Szia Éva,

Most jutottam oda, hogy leírjam, megosszam szüléstörténetemet. Hiszem, hogy a szülésfelkészítőn és jóga órákon adott tanácsaid nélkül ez nem lett volna ilyen egyszerű szülés!
Marcink október 28-án hajnali 3:50-kor látott napvilágot a Szent Imre Kórházban, 3500 grammosan és 53 cm-esen (okt. 31/nov1-re voltunk kiírva).
A szülés előtt 24-én hajnalban volt kb. egy órás erősebb jósló fájásom, és reggel úgy gondoltam a nyákdugó is nagy részben távozott. 27-én reggel azt éreztem, hogy picit szivárog a magzatvíz, de nagyon kevés, nem estem pánikba. Megjegyzem ezen a napon délben jó étvágyam volt, később brownie-t sütöttem, eszembe is jutott, hogy lehet a szervezetem készül a szülésre és most tankol fel energiával....Este fél 10 körül mentem lefeküdni és egy halk pukkanást hallottam, kimentem a mosdóba és újból szivárgott a víz, ezúttal már enyhén rózsaszínes folyással társult. Fél órát vártam, figyeltem, hogy alakulnak a dolgok, mielőtt riasztottam volna a szülésznőt. Fájás nem jött, de a szivárgás folytatódott így jobbnak láttam konzultálni vele. Javasolta, ha nem más, vizsgálatra menjünk be a kórházba. Itthon még elkészítettük a teát (málnalevél/palástfű kombót, amit 34-5. héttől minden nap ittam), szendvicseket, közben nem éreztem fájást. Induláskor már jött kettő, de nem voltak nagyon intenzívek, ezek a kb. 20 perces autóúton rendszeresedtek, 5 percesek lettek. 11-re beértünk, a kórházban épp a választott orvosom volt ügyeletes, megvizsgált, és a vajúdóban CTG-re kerültem. Itt egyre erősödtek a fájások, de csak a légzőgyakorlatokat tudtam gyakorolni a CTGre "kötve". Majdnem egy óra telt el így mikor végre egy újabb vizsgálat jött és az ügyeletes szülésznő egyből szülőszobára küldött és hívta a saját szülésznőmet. Minden hihetetlenül gyorsan történt.....leginkább a zuhany alatt, labdán ülve éreztem magam jól, párom rengeteget segített (csodálom, hogy a szorításaimmal nem állt le a vérkeringése). Sajnos a derekam annyira fájt, oda sugárzott a fájdalom, hogy nem tudtam a jógás pózokat gyakorolni, így a légzésre, vizualizációra fókuszáltam. Közben az egyik vizsgálat során a magzatvíz is elfolyt. A kontrakciós szakasz végén oldalt fekvésben voltam, és nagyon vártam már a tolófájásokat...mikor végre jöttek, akkor úgy éreztem kicsit lelassul minden, ekkora már elfáradtam.....közben enni, inni sem tudtam, égett a gyomrom. A szülésznő türelmes volt, de mikor megjött a doktorom, rajta éreztem, hogy igyekezne kicsit. A tolófájásokkor követtem a szülésznőt, időközben az orvosom megemlítette a vákuumot. Hála Istennek, erről a szülésznő lebeszélte, de egy "kis" könyöklést kaptam....így jött ki Marci, gyakorlatilag 5 óra alatt megszületett! Én addigra box zsáknak éreztem magam, a placenta megszülése és a gátvarrás (sajnos kellett kicsit vágni) nem volt fájdalommentes, de addigra a legjobb fájdalomcsillapító már a mellemen feküdt! Bő két órát kaptunk férjemmel hármasban, ez maga volt a csoda!
Utána egész nap nem tudtam aludni, még erősen dolgoztak a hormonok, az élmény.
Egy dologról még írnék, ez pedig a mellre tétel, szoptatás. Sajnos én szülés után másnap nem voltam elég következetes ebben és estére úgy gondoltam éhezik a gyerek, azért sír, így kértem neki tápszert. Egy idő után azt hittem egy zsákutcában kötöttem ki és sosem lesz elég tejem....mikor hazajöttünk a kórházból, még itthon is kapott néha tápszert. 5. napra már nagyon magam alatt voltam, de szerencsére nem adtam fel, amikor csak tudtam mellre tettem Marcit, és 6-7. napra meglett az eredménye, azóta csak anyatejet kap és szépen gyarapszik. De ehhez kitartás és türelem kell, senki ne adja fel (van akinek 72 óra vagy kevesebb idő, de van akinek több idő kell a tejbelövelléshez) és hallgasson mindenki az ösztöneire! Illetve beszélgessen mindenki sokat a babájával akár pocakban, akár már kint van, vagy épp útban kifelé...
Végére pedig egy költői kérdés, nem értem miért nem tart ott az evolúció, hogy az anyáknak szülés után kinő plusz két karjuk és egy szoptatós párna a mellül alá??? ??Jól jönne....:)
Még egyszer köszönünk minden tudást, amit átadtál, ezek nélkül biztos nem lett volna ilyen könnyű, gyors a szülés!
Már nagyon várom, várjuk (szerintem Marci is) hogy mehessünk a kisbabás óráidra!
Csatoltam a kis emberről pár fotót :)

Namaste: Réka"



Kövess minket a Facebook-on!